Benedek Elek munkája nélkül nincsenek magyar népmesék
Később parlamenti képviselőként is a magyar népmese fontosságát hangsúlyozta a gyerekek életében. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–1899); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár címmel, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg.
Benedek Elek művei
1885-ben jelent meg a Székely Tündérország, ami már önállóan írt meséket is tartalmaz, hat évvel később pedig a Székely mesemondó. Legismertebb munkája az öt kötetes Magyar mese- és mondavilág, amit az 1900-as millenniumi ünnepségre írt. Ebben ezer év magyar népmeséit gyűjtötte össze. A népmese gyűjtések mellett jelentősek Benedek Elek mesefordításai is, ezek a Piros, Kék, Ezüst és Arany Mesekönyvek. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv – amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt. A mesék egy részét ő maga gyűjtötte, másokat különböző népköltészeti gyűjteményekből vette át. A különböző magyar vidékekről származó, többféle nyelvjárásban lejegyzett mese anyagot irodalmi stílusban fel is dolgozta, így nyelvileg egyesítve, mindenki számára érthetővé tette. Ez a munka emelte Benedek Eleket a magyar irodalom egyik legolvasottabb írójává.
Benedek Elek gyermekújságot is működtetett
A népmeséken kívül Benedek Elek a Cimbora szerkesztőjeként a legismertebb. Benedek Elek, akit Elek Apóként ismertek a gyerekek, mindent megtett a gyermeklap fennmaradásáért. A Cimbora lap az iskolai tananyag kiegészítéséül is szolgált a kisebbségi magyar gyereknek, akik honismereti írásokat, magyar mondákat és néptörténeti írásokat is olvashattak benne. Az eredeti Cimbora 1929-ben szűnt meg, nem sokkal Benedek Elek halála előtt. Később azonban többször is újraélesztették. A legutóbbi Cimbora 1994-től ma újra működik, mint gyermekeknek szóló irodalmi lap Erdélyben.
Benedek Elek a gyerekeket, és felnőtteket is meseolvasásra biztatta, tanította
Benedek Elek mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyerekek kezébe, mert a népmese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyerekek elé. A gyermekirodalom művelése számára egyfajta misszióvá vált. Egyik levelében így ír erről: " Különösen fontosnak találom, hogy a gyermek, (és a nép) a lehető legjobb lelki táplálékhoz jusson..." Benedek Elek nemcsak a gyerekeket akarta tanítani, számtalan jó tanáccsal látta el felnőtt olvasóit is. Meséiben, és műveiben buzdított, bátorított gyermeket, és szülőt egyaránt, és tanított az emberségre, a valós alapokon nyugvó önismeretre, és a hazaszeretetre. A "nagy székely mesemondó" mesélő kedvében, meseírásában a nemzet sorsáért aggódó gondolkodó, aki a cserkészek által csak később megfogalmazott:"emberibb embert, és magyarabb magyart" programot kívánta szolgálni minden meséjével, gyermekeknek szánt irodalmával.
"Mi hasznom benne? Én nem kérdezem, csak ültetek a jövő nemzedéknek." /Az öreg faültető éneke/
