A mese nemcsak Benedek Elek szerint fontos
A mese valójában kortalan, a gyermekekhez, de ugyanúgy a felnőttekhez is szól. Ma már számos tanulmány igazolja, hogy a mesélésnek meghatározó szerepe van a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésében. Nem csupán kutatással foglalkozó szakemberek szeretik hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége van a családi körben történő mesélésnek, mesemondásnak, a meseműveltség kincseinek együtt meséléssel, több generáció együttes mese hallgatásával való átörökítésében, ezáltal a mesekultúra továbbadásában. Hazai olvasásfelmérések adatai megmutatták, hogy azok a felnőttek, akik gyermekkorukban rendszeresen hallgattak mesét, harmincötszörös (!) eséllyel váltak olvasó emberré. A mese, a mesemondás, - hallgatás – amellett, hogy felhőtlen szórakozást nyújt, kapcsolatokat erősít – életünk szinte nélkülözhetetlen, mással nem pótolható eleme lehet. Napjainkban az ország különböző részein alakulnak mesekörök, és egyre több gyermekekkel foglalkozó intézményben tartanak családi mesedélutánokat.
Az élőszavas mese, mint fantázianövelő
A mesélés sok szempontból hasznos dolog. Egyfelől jó alkalom egy tartalmas és nyugodt közös időtöltésre a gyermekkel, hiszen egy örömteli közös élmény az alapja, és harmonikus meghitt hangulatban zajlik a mesélés. Másfelől a mese megtanítja a gyereket odafigyelni a történetre. Akaratlanul is követnie kell a mesefolyamot, és ez a mechanizmus hatással lesz a későbbi szövegértésére és a szókincsére is. A gazdag szókincs segíti majd a személyisége kibontakoztatásában. Minél jobban ki tudja magát fejezni a gyerek, annál könnyebben alakítja ki saját énjét. A sok olvasással a gyermek szókincse játékosan bővül azáltal, hogy újra és újra meghallgatja az adott egy, két, vagy több mesét, amelyet elolvasunk neki. A választékosság, a melléknevek használata, a gyermek elméjét csiszolja, a beszédképességét gazdagítja, amelynek segítségével nemcsak a külvilágot, hanem saját belső világát is leírhatja.
Az élőszavas mesélés egyik előnye, hogy a gyereknek lehetősége van feldolgozni a hallottakat, rákérdezni a mesében történtekre. A mesét hallgatva saját fantáziájára van bízva, hogyan képzeli el a történetet. Belső képeket alkot, és ezzel fejleszti a kreativitását, amitől a gondolkodása rugalmasabb lesz, és képes lesz gyorsabban megoldani problémás helyzeteket. A mesét hallgató gyermek képzelete fantasztikus módon dolgozik: képeket alkot, értelmez, továbbszövi a szálakat, nem úgy a rajzfilmnézés közben, amikor a gyerek folyamatosan, és gyorsan kapja az új képeket, ingereket, anélkül hogy megtörténjen élményeinek a belső feldolgozása. Ez a gyerekek többségénél nyugtalanságot, agresszivitást vált ki. Ha ritmusosan, dallamosan mesélünk, a ritmus, a dallam, az ismétlés segíti a gyereket a belső film megalkotásában. A látott mese esetében amint a külső kép megjelenik, abban a pillanatban leáll a mese legfontosabb mozzanata: a belső képkészítés. Ezzel ellentétben a mesét hallgató gyermek saját fantáziáját használja a történet képének belső megjelenítéséhez, ami sokkal inkább fejleszti, mintha a képernyő előtt ülve a látott képet fogadja be, a kis agyának nem kell úgymond megdolgozni azért, hogy elképzelje a történetet, annál több inger éri viszont, ami túlságosan megterhelő lehet. Nagy valószínűséggel azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét kisgyermekként, és lehetőségük van megismerkedni a könyvekkel, könnyebben tanulnak majd meg olvasni iskolás korukban.
A mese jótékony hatásai:
- A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket. A belső kép ugyanis feldolgozás, indulatok, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozása, ezért kell mesélni este, vagy ha beteg a gyerek. Ettől lemegy a láza, testileg-lelkileg ellazul, megnyugszik, gyorsabban gyógyul. A mese a feldolgozás fontos eszköze, a gyermek a világról való tudását is a saját belső képeibe öltözteti. A kisgyerek ezeket a belső képeket vetíti ki aztán a világba, a játékaiba is. A gyermek utazik a cselekményben, belekerül abba, elsodorja őt.
- A mese tanulsága erőt ad a gyermeknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon.
- A jó mesék sosem nevelő célzatúak, a kisgyermekek az olyan meséket szeretik igazán, amelyek olyan történeteket mesélnek el, amelyek velük is megtörténnek. A gyerekek – minél kisebbek, annál inkább – imádják, ha a környezetük jelenségei elevenednek meg.
Emlékszem, mennyire szerettem azokat a meséket is, amiket a Nagyikám csak úgy fejből mondott, vagy éppen kitalált, ezek között volt a Piroska és a Farkas, a Hófehérke, és a Hamupipőke. Nem a klasszikus meséket mondta, hanem továbbszőtte a történeteket. Azóta is úgy látom, hogy a gyerekek a legjobban a “fej”- mesét szeretik, vagyis amit a szülő maga talál ki, ezt figyeltem meg a gyermekeimnél is. Nagyon szeretik, ha mesekönyvből olvasok, de mindig az a legtetszetősebb, amit csak úgy éppen kitalálok. Nálunk nem telhet el nap élőszavas mesélés, mesemondás nélkül. Már most látom, milyen jó hatással van ez rájuk, mennyire könyvszerető gyerekekké váltak. Ez egy olyan fontos hagyományunk az élettől, amit nem szabad elfelejteni, kötelességünk továbbörökíteni nemzedékről nemzedékre.
Benedek Elek öröksége, a magyar népmesék, mint Hungarikumok
Benedek Elek népmese gyűjtő munkája él tovább a Magyar népmesékben. A Kisgömböc, a Kőleves, emlékezetes címek a több mint száz magyar népmese közül, amelyek meghatározzák a kicsik és nagyok emlékezetét, különösen a tanulságaiknak köszönhetően. A csodás képekkel felruházott tárgyak, a beszélő állatok és ravasz emberek regéitől nem tudunk elszakadni, hiszen legalább annyi szórakoztatással, mint tanulsággal szolgálnak. A magyar népmesék gyűjtemény létrejötte a XIX. századi népmesegyűjtők, elsősorban Benedek Elek munkásságát dicsérte, akik egyedülálló módon őrizték meg ezeket a kincseket számunkra, amelyek nagyrészt erdélyi és székely történeteket dolgoztak fel. A Magyar népmesék alapján Jankovics Marcell által képernyőre adaptált azonos című, és több mint 100 mesét tartalmazó rajzfilmsorozata pedig immár a Hungarikumok sorát gazdagítja.
Dr. Vekerdy Tamás idézete kiváló útravalóul szolgál a Magyar Népmese Napja alkalmából számunkra: “A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket. A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt."
