Régi idők táborai, avagy hogyan táboroztunk ingyen a Balatonnál?
A szocialista családmodellben két kereső szülő volt, - hisz ekkor, aki nem dolgozott, az munkakerülőnek számított - így a gyermekek nyári felügyeletét elsősorban a nyári táboroztatással oldották meg. A hetvenes-nyolcvanas évek nyarai a táborokról szóltak, a legtöbbje napközis tábor volt. Nem volt csavargó gyerek, akinek egész nyáron dolgoztak a szülei annak is meg tudták szervezni, hogy júniustól augusztusig táborról táborra járva töltse el a nyarat. Ráadásul térítésmentesen, mert a táborokat az úttörőszövetség vagy az iskola fizette. Ki ne emlékezne a Csillebérci, vagy a Zánkai úttörőtáborokra? Ezek voltak az akkori táborok ötcsillagosai, ide a bekerülés is nehezebb volt, cserébe viszont első osztályú ellátásban részesülhettek az itt táborozók. Sok gyerek akkor látta először a magyar tengert. Minden órára jutott közös program, a Balaton mellett a folyami kajaktáborok, vitorlástáborok, vándortáborok, sporttáborok voltak a legnépszerűbbek. A nyári úttörőtáborokban az akkori sztárok adtak esténként műsort, minden este volt tábortűz, szalonnasütés, közös éneklés, és tánc. Emlékszem, ahogy megérkeztünk a táborba, első dolgom volt képeslapot írni haza, a szüleimnek. Vicces volt, amikor ez a lap akkor érkezett meg, amikor én már otthon voltam. Igen, akkoriban nem volt még olyan gyors a posta, de ez senkit sem zavart, a lap így is megmaradt emléknek. Rengeteget játszottunk a táborokban is.
8
A régi úttörő táborok emlékei, és a kedvenc játékunk: a számháború
Mint a mókus fent a fán, oly vidámak voltak az úttörők a legnépszerűbb daluk szerint, s persze mindig jókedvűen játszottak, és töltötték az időt. A nyári napközis, és úttörő táborokban is talán a legtöbbet játszott, legkedveltebb játék a számháború volt, ami igazi csapatjáték. "Ki játszik ilyet? Majd megmondom milyet!" Emlékeztek? De hogy is játszottuk? Két csapatra volt szükség, ezt a játékot két olyan csapat játssza, amelyek különböző színű számokkal (piros és fekete) rendelkeznek, számokra, és egy szigorúan meghatározott terepre, amit tilos elhagyni. Tilos továbbá bármilyen felszerelést használni a terepen kívül. Egy másik meghatározott terület az úgynevezett halott tábor, ahol a játékból kiesetteknek maradniuk kell. Ez a terep közvetlen közelében van, de attól egyértelműen elkülönül.
A "védők" a játék kezdetén, a csapatok felosztása után a pályán helyezkednek el, míg az ellenfél csapatának játékosai, a támadók a pályán kívül (a holtak táborában) várják a játék kezdetét. A játékot a védelem sípszóval indítja el. A játék akkor kezdődik, amikor mindkét csapat elfoglalta a rajtszámát. A számháborúban csak magára a számra van szükség, amelyet a homlokon, előrefelé fordulva viselnek. Kulcsfontosságú fegyver az elfordulás, és a szám eltakarása, amit azonban nem tehetünk meg teljes testtel, általában fával takarják. Akkor esik ki egy ember, ha az ellenfél csapata le tudja olvasni, és bemondani a számát és nevét is, ilyenkor azonnal ki kell lépnie, és el kell jutnia a holtak táborába. Ő innentől halott, aki semmilyen információt nem adhat az élőknek. Ha az egyik csapatban már nincs több játékos, a játéknak vége.
Lapozz és mutatunk még izgalmas játékokat! És hát persze a Nagyiéknál töltött szívmelengető emlékekről is mesélnem kell!
Forrás: Kép: Fortepan: Lencse Zoltán
