Az evés is igazi élmény, nyári játék volt
A Nagymamánál töltött szünidőben a nyári estéket sokszor zárta szalonnasütés, ami mellett kártyáztunk, a kedvencünk a zsírozás volt. Akkoriban mindenki Donald rágós és Turbó rágós papírokat gyűjtött, és tisztán emlékszem, hogy mindenhová magunkkal vittük, hogy cserélgetni tudjuk. Egyik unokatestvérem különleges szalvétákat gyűjtött, és mindig bemutatta nekünk a legújabb darabokat. Az estékhez nálunk hozzátartozott ez is, kipakoltuk a gyűjteményeinket, megvitattuk, cserélgettük, vagy csak úgy nézegettük őket, beszélgetés mellett. Nekem ez is egy örök, és szép gyermekkori emlékem marad. A lefekvés ideje nem jöhetett el diavetítés nélkül. Nagymama egy nagy fehér lepedőt feszített ki az ajtóra, aztán elindította a kedvenc meséinket, miközben a kellemes hangján felolvasta nekünk a történeteket. Egy játékkal teli, élménydús nap után nem volt nehéz álomba szenderülni egy ilyen kellemes altató segítségével.
Játékok a kempingben
Ha nyár, akkor belefért egy kis sátorozós kempingezés, vagy a családi autóra felpakolva a kellékeket indultunk útnak, vagy lakókocsival, mindkettőnek utánozhatatlan hangulata volt. A felállított sátor melletti nyugszéken, vagy Palma matracokon pihenve olvasgattunk, vagy kártyáztunk, amíg a szülők összedobták a lecsót ebédre, aztán pedig a felfújható csónakkal indultunk felfedezőútra, vagy pecázni Apuval. Sokszor hajókat, tutajokat készítettünk saját kezűleg, azokat úsztattuk a vízen, hajókáztunk. Mivel sokan voltuk kisebb helyen, így több közös játékra, baráti beszélgetésekre, közös sütögetésekre került sor ekkor. Imádtunk tollasozni, és karikákat dobálni, vagy focizni. Ide mindig magunkkal hoztuk az üveggolyóinkat is, és golyóztunk velük. A fiúknál elmaradhatatlan volt az indiános játék, hozták az indián tollaikat, sőt még a nagy indián könyvet is, nappal ők voltak az indiánok, este pedig a történeteiket olvasták.
Nyári játékok a lakótelepeken
A "kulcsos gyerekek" - ahogy akkor mondták az otthon lévőkre - pedig lakótelepi környezetben töltötték a nyarat a barátaikkal változatosabbnál változatosabb programokat szervezve maguknak. Én magam is lakótelepen nőttem fel, így amikor véget ért a nyaralás a Nagyszüleimnél, de az iskola még váratott magára, akkor a lakótelepi lehetőségek között töltöttük a nyár további részét, és itt is remekül feltaláltuk magunkat. Nem azért vártuk a nyári szünetet, hogy hónapokig semmit ne kelljen csinálni, és a számítógép előtt ülhessünk, hanem azért, hogy a hét minden napján a barátainkkal együtt játszhassunk a játszótereken. Imádtunk átjárni egymáshoz, közösen enni és játszani. Csak fel kaputelefonoztunk, amit mindig az anyuka vett fel és bátran tettük fel a kérdést: Csókolom, Zsuzsi, Tomi, Zoli, Kati otthon van, lejöhet játszani? Mi még tudtunk békésen játszani, és egyébként is mindig volt egy nagyobb gyerek közöttünk, aki ha kellett rendet tett a civakodók között, de ezen senki sem sértődött meg, mert minket még úgy neveltek, hogy hallgassunk a nagyobbakra és tartsuk tiszteletben amit az idősebb mond. Amikor csak kiléptünk a házból, azonnal találtunk valakit az utcabeli gyerekek közül magunk mellé, így sosem unatkoztunk, indulhatott a bandázás, és a közös játékok. Emlékszem, hogy a barátnőkkel, barátokkal már délelőtt összegyűltünk az utcán, vagy átmentünk a közeli játszótérre, ahol aztán indult a tengózás, a fiúk fociztak, vagy a beton asztalnál ping-pongoztunk, vagy csak mászókáztunk, mókuskeréken rohangáltunk, hajóhintáztunk, és ugróköteleztünk. Emlékszem, hogy ezen a betonasztalon sokszor gombfoci bajnokságokat is rendeztek. Imádtam hullahoppozni, a barátnőkkel sokat mókáztunk ezekkel a színes karikákkal is.
Milyen népszerű telepi játékok voltak még annak idején? Lapozz, cikkünk végén szavazás is található!
Forrás: Kép: Fortepan: Lencse Zoltán
