Mikor játszanak már a mai gyerekek „Adj király katonát”?
Másik kedvenc csapat játékunk volt az "Adj király katonát!". Mindig összegyűltünk páran, hogy ezt a játékot játszani tudjuk. Két csapatba rendeződtünk, egymással szembe állva. Aztán az egyik csapat tagja elmondta a mondókát: Adj, király, katonát! Az ellenséges csapat - Nem adunk! A Mi csapatunk válaszolt- Akkor szakítunk! Az ellenség - Szakíts, ha bírsz! Ekkor a csapatból kiválasztott ember nekirohant az ellenség láncának és ennek két következménye lehetett. Vagy sikerült áttörni a falat és azok közül, akiket ásztakított a játékos, az egyik gyereket kiválasztotta, és átvitte a saját csapatába. Vagy nem sikerült a szakítás, és ez esetben a szakítónak kellett átállni abba a csapatba, amit megtámadott! Ezután ugyanezt tette a másik csapat is. Ez még addig folytatódott, amíg az egyik csapatban már csak egy fő maradt.
Szünidő a nagyszülőknél – a világ legkedvesebb emlékei
Voltak olyan gyermekek is, akik a nagyszüleiknél töltötték a nyarat vidéki környezetben. Ha a nagyszülőknél összejött a család, az mindig vidámságra adott okot. Számomra a nyári szünet csúcspontja volt, amikor Nagyiéknél nyaraltunk, amit csak az önfeledt játék jellemzett. Emlékszem, milyen sokat bújócskáztunk, a közeli réten rengeteget fogócskáztunk, virágot szedtünk, pitypang koszorút fontunk mi lányok, és úgy tartottunk egy kis szépségversenyt, kié a legszebb koszorú. Virágot szedtünk a réten, kislibákat és kacsákat őriztünk. A közeli kis erdős részen sokszor másztunk fára, vagy gyümölcsért, amit úgy, ahogy volt, mostalanul eszegettünk, és nem lett soha semmi bajunk. Sokszor a fiúkkal együtt indultunk neki a csúzli hozzávalóinak beszerzéséhez, vagy Papóval etettük a tyúkokat, hátul a malacokat. Még főztünk is nekik. Az volt ám a móka!
A legjobb baba volt a Nagyi csutkababája
Mi lányok imádtunk Csutkababával játszani. Ehhez nem volt szükség másra, mint száraz kukoricacsőre, ami Papó kis konyhájában mindig rendelkezésre állt, hiszen itt morzsoltuk a kukoricát a tyúkoknak. A Csutkababához csak le kellett morzsolnunk egy cső kukoricát, majd beborítottuk a kukorica száraz héjával. Ezután madzaggal körbetekertük, és kialakítottuk a baba fejét, testét, hosszú haját a kukorica fonalából, aztán a ruháját, végezetül gallyakból készítettük a baba kezeit, lábait. Jobb lett, mint a Barbie baba. Ugye Ti is emlékeztek még rá?
Nádsípot készítettünk anno gyerekként
Amíg mi a babákat készítettük, a fiúk nádsípot gyártottak, amivel a zenét szolgáltathatták a táncmulatsághoz. De hogyan is készítették el a nádsípot? Ehhez először egy elég vastag nádszálat kellett választani, ami nem törékeny. Levágtak belőle egy darabot, úgy, hogy az egyik oldalát a nádon található csomó zárta el. A nád elvékonyodó részével kiszedték a nád szivacsos belsejét, majd ék alakú bemetszést készítettek a nád nyitott végétől néhány centiméterre. Ezután egy dugót, faragtak a nyílásba, ami finoman szorult a síp falához. Amikor elkészültünk, kezdődött a tánc, a fiúk a sípokat fújták, a lányok a Csutkababáikat táncoltatták a síp dallamára. Volt, hogy gombból, és madzagból, vagy cérnából zúgattyút készítettünk. De a kukoricacsutkákat egymásra rakva építményeket emeltünk, úgynevezett csutka jengát játszottunk, amit még szüleink is ismertek. Az egész napot kint töltöttük a szabadban, este pedig sokszor került sor közös szalonnasütésekre, milyen jó is volt! Emlékszem, milyen sokat bográcsoztunk is a szabadban. Felejthetetlen emlékek maradnak.
Emlékeztek még milyen társasjátékokat gyártottunk mi saját kezűleg? Rengeteg olyan játékunk volt, amik nem kerültek semmibe, de legszebb élményeinket nekik köszönhetjük. Mutatom, mik ezek, lapozz, és javaslom, hogy otthon készítsd el gyermekeiddel, hogy ők is átéljék ezt a semmihez sem fogható gyermekkori élményt!
Forrás: Kép: Fortepan: Lencse Zoltán