Nemcsak a csernobili atomszarkofág jelent veszélyt az emberiségre, hanem a Runit-dóm is, amit a helyiek csak „Sírhely”-ként emlegetnek…Mostani cikkemben bemutatom nektek a Föld egyik legszennyezettebb, legveszélyesebb helyét, ahol sokkal nagyobb a radioaktív sugárzás, mint Csernobil esetében.
A nukleáris fegyverkezés több ízben is nyomot hagyott már Földünk arcán, de a történelem során még az ártatlannak szánt projektek sem voltak restek emlékeztetni bennünket, hogy milyen veszélyes dolgokkal is állunk szemben (elég csak Csernobilre, vagy Fukusimára gondolni). A Csendes-óceán egy eldugott sarkában azonban egy igen jellegzetes „emlékmű” őrzi egy nem is olyan régi kor emlékét.
A homokos part és az óceán találkozásától nem messze egy ominózus kupolát láthatunk, ami leginkább egy félig eltemetett repülő csészealjhoz hasonlítható (vagy UFO-hoz, ha úgy tetszik). A különös szerkezet tetején a gyártás évszámát láthatjuk, amely szerint a kupola 1979-ben készült. Eredetileg a „Runit dóm” nevet viselte, a helyiek azonban csak „Sírhely” néven emlegetik. A dóm valójában egy 45 centi vastag burok, amely az Egyesült Államok közel 85 ezer köbméternyi nukleáris hulladékát, és annak sugárzását hivatott kordában tartani, ami durván 12 évnyi atomkísérlet alatt gyűlt össze a térségben.
40 év azonban hosszú idő, és a beton sem tart örökké, a kupola tartalma pedig apró repedéseken keresztül szivárog annak közvetlen környezetébe. Egy 2013-as jelentés szerint a dóm körüli talaj már akkoriban fertőzöttebb volt, mint annak belseje. A helyiek, a környezetvédők, és a szakértők attól tartanak, hogy egy hevesebb vihar, vagy más erősebb természeti katasztrófa felszakíthatja az egyébként is gyengélkedő betonsírt, belemosva annak tartalmát a Csendes-óceánba. „A Runit dóm a nukleáris kísérletek és a klímaváltozás tragikus egybefolyását képviseli” – mondta Michael Gerrard, a Columbia Egyetem Klímaváltozás-jogi központjának igazgatója, aki 2010-ben járt a kupolánál.
„[A kupola] az Egyesült Államok nukleáris kísérletei és a nagy mennyiségű hátrahagyott plutónium miatt jött létre. Mostanra egyre mélyebbre süllyedt, az emelkedő tengerszint miatt, ami az Egyesült Államok irányította ipari országok által kibocsátott üvegházhatású gázoknak köszönhető.”
Az Enewetak-korallzátony, és a Bikini-korallzátony volt az USA két fő kísérleti területe, ahol több tucatnyi atomrobbantást hajtottak végre a hidegháború első évei során. A kontinensektől távol eső szigeteket – nagyjából félúton Ausztrália és Hawaii között – az amerikai kormány elég távolinak tartotta a legnagyobb népességű helyektől és hajózási útvonalaktól, ezért 1948-ban a helyi mikronéziai halászokat és földműveseket egy 200 kilométerrel arrébb fekvő zátonyra telepítették át. A következő oldalon folytatom, érdemes lapozni egyet!
