Magyarország népi hagyományait és kulturális örökségét tekintve híresen gazdag hely. A magyar gasztronómia, borok, néptánc és más tradíciók a mai napig féltre őrzött és megőrzött kincsei hazánknak.
Ma a különösen színes magyar népviseletekről lesz szó. A hagyományos magyar öltözékek számos reneszánsz és barokk stíluselemet tartalmaznak, ezért részletesebbek, mint más kelet-európai népviseletek. Ez azonban nem volt mindig így. A magyar népi ruházat csupán a XX. században vált olyan díszessé, mint amilyennek ma ismerjük – ekkor kezdtek el ugyanis több színt használni az elkészítésükhöz. A magyar népviselet ma már nem igazán használatos a hétköznapokban, de a jellegzetes hagyományos események idején országunk több vidékén is előkerülnek a régióra jellemző mintás öltözékek. Az alábbiakban e kulturális régiók népi ruházatáról lesz szó.
Az Alföld
Magát az Alföldet senkinek sem kell igazán bemutatni. Az Északkelet-Magyarországtól egészen Dél-Magyarországig húzódó sík területen a mai napig számos népi hagyományt őriznek a népviselettől az álattenyésztésig. A méretes terület legrészletesebb és talán leghíresebb tradicionális ruházatai a Bükk és a Tisza között élő matyók és a Bács-Kiskun megyében élő kalocsaiak nevéhez fűződik. Mindkét vidéken látványos, többszínű hímzést készítenek, az ezekhez felhasznált szövetanyagokat pedig sokan a magyar népművészet jelképeinek tartják.
A férfiak viselete az Alföldön
Ha az Alföld viseleteiről van szó, akkor elkerülhetetlen, hogy előkerüljenek a pásztorruhák, amelyek ingből, gatyából, mellényből és szükség szerint valamilyen melegebb ruhadarabból, általában szőrmekabátból áll. Kiegészítők terén elmaradhatatlan a pásztorkalap és a csizmák is. A hímzett minták általában a fehér ingekre és a gatyákra kerültek rá. A férfiak alkalmi ingjeit gyakran csinosították ilyen színes mintázatokkal. A kalapoknak és sapkáknak külön részleget is szentelhetnénk. Ezekből számos variáció is elterjedt, gyakran egy madártollal díszítve. Külön érdekesség, hogy a XVIII. és XIX. században a kalapokat és a külső ruhadarabokat faggyúval vagy zsírral kenték be, hogy taszítsák a vizet (habár ettől a ruhadarabok általában igen nehézzé váltak). A férfiak általában magassarkú csizmákat hordtak.
A nők viselete az Alföldön
A nők hagyományos öltözéke az Alföldön számos barokk stíluselemet sorakoztat fel a széles rakott szoknyáktól kezdve a hímzett ingeken, kötényeken, külső viseleteken át a cipőkig, csizmákig és fejdíszekig. A széles, világos szoknya általában piros, kék, vagy zöld színű volt. A XX. század végére a nők egyre kevesebb alsószoknyát kezdtek hordani. A szoknyát mindig egy kötény fedte, amit gyakran virágminta díszített, és aminek fehér csipkés szegélyei voltak.
A női ingeket gazdag díszek borították, amik először fekete vagy sötétkék hímzésben, majd az 1930-as évek után piros, halványlila, zöld, kék és sárga minták formájában jelent meg. A hagyományos magyar női ingek és blúzok csak a derékig értek, amit sok szláv népviseletben is megfigyelhetünk. Az alföldi nők általában fekete vagy sötétszínű mellényeket hordtak külső ruházat gyanánt. Nyáron inkább széles, díszített köpenyeket öltöttek magukra. Télen főként rövid báránybőr kabátokat („kis bundákat”) viseltek, vagy a férfiakéhoz hasonló hosszabb darabokat. A női külső öltözeteket szintén díszek borították, amit általában hímzéssel kertültek a ruhadarabokra, de nem voltak ritkák a szalagok és egyéb elemek sem. A nők télen csizmában, melegebb időben pedig cipőben jártak. A következő oldalon folytatom!
