A hagyományos női ruházat hímzett lenvászon ingből, egy dús lenvászon szoknyából, egy kötényből, egy fűzős ruhadarabból, egy mellényből (vagy hasonló külső ruhadarabból) illetve cipőkből és fejdíszből állt.
Az ing rövid volt, általában csak kicsit ért lejjebb a deréknál. Néhány faluban azonban a nők nagyon rövid blúzokat hordtak, amik még a derékig sem értek le. A szoknya általában széles volt és lenvászonból készült, de az ünnepi változatok anyaga lehetett bársony vagy kék szatén is. A mindig alsószoknyákkal viselt szoknya lehetett egyszerű vagy gazdagon mintázott is. A kötény általában selyemből vagy lenvászonból készült és hímzéssel, mintákkal illetve csipkékkel csinosították.
A nők gyakran visetlek lenvászonból, pamutból, selyemből vagy más anyagokból készült fűzőket. Gyakran ez egyben volt a szoknyával és ingre, illetve alsószoknyára vették rá. A női lábbelik többnyire vörös bőrcsizmák voltak. A dunántúli nők kedvenc ruhadarabjai, mint ahogy arra már kitértünk, a fejdíszek voltak. Ezek számos színben, formában, méretben és anyagokból készültek. A fiatal lányok gyakran egy vagy két copfot viseltek, amikre hosszú szalagokat kötöttek. Egy másik népszerű viselet volt még a homlokon megkötött szalag.
A férjes nők fejkendőket, főkötőket és más fejdíszeket viseltek. Az úgynevezett pacsa például keményített, hímzett fehér lenvászonból készült. A nők feltekerték a hajukat egy darab fára, és erre vették rá a pacsát. A fiatal, gyermek nélküli férjes asszonyoknak nem kellett ilyen, az idősebbekre jellemző fejdíszeket viselniük. Ők világos, aranyozott szalagokat kötöttek meg a homlokukon, hajukat pedig kontyban hordták. A férjes asszonyok (35 éves korig) piros fejdíszeket viseltek, piros szalagokkal. A 35-40 év közötti nők kék szalagokat is viseltek a pirosak mellett, az 50 feletti viseletre pedig kék, zöld és fehér szalagok voltak a jellemzők.
