A Dunántúl
A Dunántúl népi öltözékeiben megtaláljuk a szomszédos Horvátország, Szlovénia és Szerbia befolyásait. Természetesen ezekbe az országokba is eljutottak a magyar népviseleti elemek.
A férfiak viselete a Dunántúlon
A Dunántúli népviselet az alföldihez képest világosabb volt és több hímzés jellemző rá. Még a férfiak alsóneműire is került ezekből. A férfiak általános öltözéke hímzett ingből, bő nadrágból, mellényből, kalapból és csizmákból állt. A régebbi ingek nagyon rövidek voltak és általában a derékig sem értek le. A XX. század közepén aztán a férfiak átszoktak a hosszabb ingekre. A gatyákat lenvászonból készítették. A hétköznapok során átlagosan bő gatyákat hordtak, az ünnepek alkalmával azonban nem volt ritka az ennél öt-hatszor bővebb alsó viselet. A gatyákat hímzéssel és rojtokkal díszítették.
A külső viselet egy mellényhez volt hasonló – ez általában báránybőr kabát vagy szűr volt. A Dunántúl néhány területén a nők és a férfiak között is népszerűek voltak a virágmintás hímzett minták. A férfiak sűrűbben hímzett öltözékeket hordtak, ami általánosságban jóval színesebb, ünnepibb látványt nyújtott. A férfiak körében elterjedtek voltak még a virágmintával hímzett kötények is. A férfi fejfedőket a karimás kalapok és a kisebb szőrből készült sapkák tették ki. Különleges alkalmakkor nagy virágcsokrokat tűztek ezekhez. A lábakra általában cipők vagy csizmák kerültek.
A nők viselete a Dunántúlon
A nők tradicionális népi öltözékei szinte faluról-falura eltértek egymástól. A legérdekesebb (és legváltozatosabb) ruhadarab a fejdísz volt, amit általában igen magasra és aprólékos díszítéssel készítettek el. A fejdíszt általában a házassági státusz diktálta: másfélét viseltek a hajadon lányok, a fiatal feleségek (35 éves korig, vagy olyan feleségeknél, akiknek még nem volt gyerekük) és az idősebb illetve házas nők is. A következő oldalon folytatom!
