Magyarok! Férfiak és asszonyok! Ország népe és világ közvéleménye! Kedves emberiség! Itt a Föld bolygó beszél. Mindig szívesen láttalak benneteket. Otthont adtam nektek: kinyitottam az éléskamrát, fedelet adtam a fejetek fölé, és biztosítottam egy kellemes életszínvonalat, amiért igazán nem kértem sokat cserébe. Ehhez képest ti kólásüvegeket dobáltatok az úszómedencébe, telebagóztátok a szalont, és baltával vertétek szét a klímaberendezést.
Tisztázzunk valamit: ez a kéró az enyém. Ti bérlők vagytok. Az, hogy ennek a kócerájnak a jövőben ki lesz a haszonélvezője, engem teljesen hidegen hagy. Lehet, hogy ti lesztek azok; lehet, hogy egy másik faj; és ha mindent élhetetlenné tesztek, az is lehet, hogy senki. De higgyétek el, engem az sem fog különösebben rosszul érinteni. Benneteket igen. A normális bérlői magatartás újratárgyalásához tegyünk tisztába pár apróságot: a szelektív hulladékgyűjtésre, illetve a légtisztító és a klímaberendezés használatára vonatkozó szabályokat. Nem tőlem halljátok ezeket először, de ne hányjátok a szememre, hogy nem szóltam.
I. Műanyag
A műanyagra mindenki úgy gondol, mint egy káros, környezetpusztító anyagra, holott a feltalálása nemcsak kényelmi, hanem környezetvédelmi okokra is visszavezethető. Az 1800-as években a műanyag az élővilág megmentője volt. Akkoriban rengeteg használati tárgy elefántcsontból készült, amihez ma már műanyagot használunk. A zongorabillentyűk, a biliárdgolyók és a fésűk is elefántcsontból voltak. Hogy megakadályozzák az elefántpopulációk kiirtását, és biztosítsák a folyamatos nyersanyag-utánpótlást, egy New York-i biliárdszalon tízezer dollárt ajánlott annak, aki kitalál egy kellően masszív helyettesítő alapanyagot.
Ez ösztönözte arra John Wesley Hyattet, hogy kísérletezni kezdjen a növényekből kivonható cellulózzal, ami az első műanyagfélék alapanyaga lett. És a biliárd is eljutott az arisztokráciától a tömegekhez. A nagyüzemi gyártás az 1950-es években indult be, amikor felfedezték, hogy az olajkitermelés melléktermékeit, például az etilént új polimerek gyártásához is fel lehet használni. Többé nem kellett az élővilágot kizsigerelni, ha műanyagot akartunk gyártani: ott volt a földben, (látszólag) végtelen mennyiségben.
Ekkor vett lendületet a nyakló nélküli műanyaghasználat. Nem újdonság, hogy amiből sok van, azzal úgy bánunk, mintha ingyen lenne. A Life magazinban megjelent 1955-ös fotón a háziasszony szemérmetlen boldogsággal szórja a levegőbe a háztartási műanyagot; ez egy új korszak kezdete volt. Az 1950-es években az volt a meghökkentő, ha valakiről aktfotók jelentek meg – ma az a botrány, ha látjuk, hogy valaki boldogságtól ragyogó arccal pusztítja a környezetet. Hogyisne: egy háziasszonynak az eldobható edény azt jelentette, hogy kevesebbet kell mosogatnia, és így időt takaríthat meg.
Hogy a műanyag jó dolog, arról kár lenne vitát nyitni. Alapanyagként igen fontos szerepet játszott a hadiiparban, az űrkutatásban, az autógyártásban és a gyógyászatban is. Szó szerint életeket mentett meg. Műanyag nélkül nem lenne légzsák az autónkban, nem hordhatnánk bukósisakot, nem lennének inkubátoraink, és a repülőgépek is jóval nehezebbek lennének (és jóval több káros anyagot okádnának az atmoszférába). A következő oldalon folytatom, érdemes lapozni egyet!
Forrás: Qubit.hu
