Az elmúlt évtizedekben nem környezetpusztító elemként gondoltunk a műanyagra, hanem olyan alapanyagként, ami megkönnyíti a mindennapi életünket. A kockázatok és mellékhatások csak később jelentkeztek. Először finoman kopogtattak, aztán ránk rúgták az ajtót.
Az 1950-es évek óta több mint 9,2 billió (igen, 9200 milliárd) tonna műanyagot gyártottak világszerte. Ebből 6,2 billió tonnányi került a szemétbe. Vagyis nem a szemétbe: épp az a baj, hogy ez a műanyagmennyiség sohasem jutott el a szelektív hulladékgyűjtőig, hanem kikerült az élővilágba. A műanyag ma már a világ minden pontját elborította a Mariana-árok mélyétől a Mount Everest csúcsáig.
Hogy a tengerekben mennyi műanyag lehet, azt nehéz megmondani. Jenna Jambeck, a Georgiai Egyetem professzora szerint a part menti területekről évente 5-14 millió tonnányi műanyagszemét kerül az óceánokba. És ezeket nem hajókról öntik a vízbe: az erdőben eldobott szemét idővel eljut a természetes vizekig (jellemzően a folyókig), ahonnan a tengerekbe kerül, és onnan tovasodródik az óceánba.
Azt, hogy ez mekkora mennyiség, könnyű szemléltetni. Számoljunk középértékkel: 8,8 millió tonnányi műanyag elég ahhoz, hogy a világ összes tengerpartján méterenként lerakhassunk 15 bevásárlószatyornyi szemetet. Ronda látvány lenne, mi? Az, ráadásul tartós is, mert ez a mocsok nem bomlana el úgy 500 évig. Sőt, talán soha. A műanyagszennyezés évente több millió állattal végez. És nem csak halakkal. Vannak köztük tengeri madarak, amik a műanyagra telepedő mikroalgákat tápláléknak nézik. Bálnák, amik elhagyott halászhálókba gabalyodva haldokolnak.
Tengeri planktonok, amik nem tudják elviselni a műanyagszennyezést. Teknősfélék, amik medúzának nézik az úszkáló műanyagot – aztán a torkukon akad, és bele is fulladnak. Összesen 700 faj érintett a műanyagszennyezésben – és ezek között több, a kihalás szélén álló, súlyosan veszélyeztetett faj is akad. Amikor az ENSZ környezetvédelmi programjának vezetője 2017 decemberében az óceánok Armageddonjáról beszélt, nem túlzott: realista volt.
Azt gondoljátok, hogy 8,8 millió tonnányi műanyag sok? Az hát, épp az előbb magyaráztuk el. Képzeljétek el, milyen lehet az a 6,2 milliárd tonnányi szemét, ami soha nem jutott el a hulladéktárolókig! Nehezen megy – de ez nemcsak a képzelőerejük hiánya miatt lehet. A tudományos világnak is meggyűlt a baja, hogy felmérjék, hova került a sok szemét.
Szó sincs arról, hogy a tengerben túl kevés lenne a műanyag, de ahhoz képest, hogy mennyi ment veszendőbe, ebből igen kevés látható szabad szemmel. Az 1950-es években a globális műanyagfelhasználás 2,3 millió tonnát tett ki. Ma ez a szám 450 millió tonna, de a tenger színén úszkáló, illetve a partokra sodródó szemét mennyisége mégsem növekedett hasonló mértékben. Hová került a többi? Jó kérdés, de ezzel még nincs vége, a következő oldalon folytatom!
Forrás: Qubit.hu
